A Város története, fekvése

Miskolc Magyarország észak-keleti részén, az északi-középhegység legfontosabb helyén, az ún. Miskolci-kapuban fekszik; a borsod-zempléni tájnak nemcsak földrajzi központja, hanem a különböző tájegységek találkozópontja is. A város körül körcikkszerűen találkoznak egymással: a Bükk-hegység, a Cserehát, a Zempléni-hegység és az Alföld szegélye.
A város éghajlata: kontinentális
Tengerszint feletti magasság : 130 m
Légnyomás : 750,4 mm
Átlagos évi csapadékmennyiség : 576 mm
Átlagos évi meleg (25 C-ot elérő) napok száma : 77 nap
Átlagos évi hideg (0 C alatti) napok száma : 105 nap
Átlagos évi zord (-10 C alatti) napok száma : 17 nap

Miskolcnak, az Avas alján, a Sajóba ömlő Szinva és Pece mentén kialakult ősi település históriáját az ősemberi kultúrákig vezethetjük vissza. A Lillafüred melletti Szeleta-barlang és a Bükk-hegység több barlangja sok emléket megőrzött az utókor számára. Az Avastetőn a csiszolt kőkorszak eszközei kerültek elő. Ebben a tízezer évvel ezelőtti időszakban népesedett be a környék. A bükki vonaldíszes, szép motívumokkal ékesített kerámiai leletek, a gabonaőrlő szerszámok már az ötezer évvel ezelőtti kultúra emlékei. A bronzkor fejlettebb életmódjáról a mai vasgyár területéről származó leletekből lehet következtetni.
Miskolc területének első ismert lakói a kelták egyik törzse, a kotinuszok voltak, a vaskor végén.
A magyarság több, mint egy évezrede telepedett meg ezen a tájon, mely a Miskóc nemzetségről kapta nevét. A település a XI. századtól a régió központjává vált. Anonymus műve (1210 körül) terra Miskoucy néven emlékezik meg a Bors-Miskóc nemzetség honfoglalás kori szállásterületéről. A tapolcai völgyben Szt. Benedek-rendi apátságot alapított a városnak nevet adó nemzetség. A települést 1241-ben a tatárok felégették
A Bors-Miskóc nemzetség 1312-ben szemben állt a feudális anarchiát megtörő Károly Róberttel, s ez hatalmuk végét jelentette. A Miskóc nemzetséget a Széchy család váltotta fel, ok vetették meg a városias fejlődés alapjait. Elérték Miskolc részére az országos vásár, s a kisebb fokú bíráskodás jogát, ezáltal a régebbi falu mezővárossá fejlődött.
1364 végén I. (Nagy) Lajos a várost a diósgyőri királyi váruradalomhoz csatolta. A XIII. századi eredetű, a XIV. században pompásan kiépült diósgyőri királyi vár az uradalom központja lett.
A városkép a XV. század végére jelentősen megváltozott, kialakult az Avas alján a mai belváros történelmi magja. A török harcok hulláma először 1544-ben érte el a várost. A budai basa csapatai első rohamának áldozatul estek a város legszebb épületei, sok tehetősebb lakost elhurcoltak, állataikat elhajtották. 1596-ban Eger elestével Miskolc is a törökök adófizetője lett.
A kuruc csapatok 1674-ben, a török kiűzése előtt birtokba vették a diósgyőri várat, de Miskolc török általi adóztatása csak 1687-ben szűnt meg. A Rákóczi szabadságharc alatt - 1704. január 18-tól március 15-ig - a fejedelem Miskolcon rendezte be főhadiszállását. 1706. szeptember 25-én a császári hadak kirabolták és felégették a várost. 1707. január 1-én megalakult a város tanácsa, és rövid két év alatt - a fejedelem pártfogásával - újraépítették a várost. A XVIII. századi nagy fellendülés idején épültek a város jelentősebb épületei. Mindenféle felekezet templomot, iskolát épített, városháza, megyeháza épült.
A gazdagabb földbirtokosok egymás után építették kúriáikat (Dory-, Almássy- és Szathmáry-kúria). A város élénk, felvilágosodás felé haladó szellemi életére jellemző, hogy 1780 táján Miskolcon szabadkőműves páholy működött, kapcsolatot tartva a magyar jakobinusokkal is. Itt épült meg a miskolci polgárok adományaiból az ország első magyar kőszínháza 1823-ban. Amikor a század végén a város híres szőlőterületeinek csaknem egészét kipusztította a filoxéra, azok újjátelepítésére nem került sor, mert a lakosság az iparban és a kereskedelemben kereste megélhetését. Ekkor épültek az utcáin ma is látható, városi jelleget adó új, emeletes lakóházak. A város 1907-ben törvényhatósági rangra emelkedett.
Az első világháború harci cselekményei nem jutottak el a város közvetlen környékére, közvetve azonban jelentősen sújtották Miskolc lakosságát is. A helybeli hadikórházakban és kolera-barakkokban ötezernél több személy esett a ragály áldozatául. Két új temetőt kellett nyitni, a tetemvári hősök temetőjét és a Sajón túl a kolerában elhunytak temetőjét. A háború után hanyatlás következett be, hiszen az elcsatolt országrészekből Miskolcra áradó menekültek lakás- és munkahiányt teremtettek.
A második világháború során, 1944. június 2-án érte az első légitámadás a várost. A háború harci cselekményei december 3-án értek véget a Vörös Hadsereg bevonulásával. A légitámadások következtében 350 lakóház teljesen elpusztult, 7150 megsérült, valamennyi hidat felrobbantották. A második világháború áldozatainak emlékére a Szemere-kertben kopjafát állítottak.
A város azonban gyors ütemben újjáépült és a régió egyik ipari központjává vált. Hatalmas gyárak, lakótelepek épültek, 1949-ben a városban létesült a Nehézipari Műszaki Egyetem.
A 60-as 70-es évek ipari fejlesztéseinek hatására a város lakossága jelentősen megemelkedett és a megnövekedett igények orvoslására hatalmas lakótelepek épültek a Kilián városrészben, a Szentpéteri kapuban, és létrejött az Avasi-lakótelep, ahol napjainkban több, mint 35 ezer ember él.
A 80-as évek közepén kezdődött a belváros nagyarányú rekonstrukciója, mely a mai napig is tart. A város ütőere, a Széchenyi utca, bevásárló utcaként díszburkolatot kapott. A 100 éves villamoshálózat is megújult. Megélénkült a kereskedelmi és a bankélet. A 90-es évek Miskolca elindult azon az úton, hogy egy dinamikusan fejlődő polgárvárossá váljon.